36. Változás jön

 

   Lassan eltelt 1 hét a buli óta, na meg Justin és köztem lévő aktus is akkor történt. Dacey meglepődött, hogy ilyen könnyen lefeküdtem a fiúval, szerinte ne képzeljek bele sokat és csak egy alkalomra voltam jó neki, de engem nem érdekelt, bokdog vagyok. Az se érdekel, hogy szerető voltam, pedig az ilyen solgot mélységesen elvetem, ami nem akartam lenni, azzá váltam.

  Igyekszek minnél több házibuliban ott lenni, még azokon is, amit hétköznap szerveznek, hogy újra közel kerüljek Justin-hoz. Tegnap is azon voltam,  héten a második buli, péntek van, nem is mentem iskolába, hisz ki kellett pihenni ezeket a nehéz napokat.

   Sötét volt a házban, apa bizonyára nem alszik itthon, mert már vége kellett volna, hogy legyen a munkaidejének. Lassan csoszogtam a konyhába fáradtan, az egésznapot átaludtam a tegnapi bulinak köszönhetően. Felkapcsoltam a villanyt, hogy egy kis meleg tejet igyak a másnaposság ellen, bár nem tudom mennyire segít, de úgy hallottam, hogy a tej megnyugtatja az ember gyomrát.

   Tompa puffanást hallottam az egyik szobából, mintha valami tárgy esett volna a szőnyegre. Szívem hirtelen kalapálni kezdett, elsőnek paranormális jelenségekre gondoltam, majd arra, hogy valaki bent van a szobámba, mert onnan jött a zaj. Fel kuncogtam a gondolataimon, hiszen pár perccel ezelőtt jöttem ki onnan, senki nem volt bent és a bejárati ajtón se jöhetett be bármilyen váratlan vendég, mivel itt voltam. Pulzusom egyből normális tempóra váltott, biztos valamit rosszul raktam le amikor haza értem. Villanyt lekapcsoltam, kezemben a tejjel sétáltam a nappaliba, ahol bekapcsoltam a Tv-t. Nyomogattam a gombokat, mivel semmi értelmes műsort nem találtam, ami engem szórakoztatna. Lemondóan felsóhajtottam, inkább letöltök valami filmet. Megittem a meleg tejet, majd a kanapéról felállva fordultam meg.

Szívem most tényleg hevesen verni kezdett, érezte a bajt, a veszélyt, de legjobban a félelmet.  

  Ott állt, alakja sötét volt, a Tv fénye világította meg enyhén a magas férfi alakját, széles testét és a fején egy sapka. Ilyen fényviszonyok között az ember nem ismerné fel, de én tudtam, hogy ki volt ő, azt is tudtam, hogy miért jött.

  - Szia szépségem!- felkapcsolta az éjjeli lámpát, így a sötét szobában fényesség jeletkezett, látam a nagy mosolyát az arcán.

 - A-Alian.- hangom halk volt és remegett.

 - Hamarabb akartam jönni, de sajnos nem volt időm, remélem nem haragszol, de ígérem, hogy mostmár van időm és többet fogunk találkozni.- kuncogott fel és végig húzta ujjait az arcomon, én pesig elfordultam, így a levegőben volt a keze.

 - Légyszíves, menj el! 

 - Nem!- parancsoló volt a hangja, majd átváltozott dühösre.- Tartozol nekem! Borsos árakat fizettek volna nekem pinádért a vendégek, rengetek pénz ütötte volna a markomat, erre te leléptél! Elvesztettem az ügyfeleket, akiknek vastagon feküdt zsebükben a pénztárca!- hanga dühös és csalódott volt.

  - Nem sajnálom, akaratom ellenére kényszerítettel volna arra a szennyre. Nők rémálma, amit tenni akartál volna velem, leszarom mi történt!- védtem mg saját magamat.

  - De kárpótolhatod, és utánna soha nem látjuk egymást.- egyik lábát kényelmesen a térdére tette és karjait kinyújtotta a fotelen.

  - Felejsd el! Nem tartozok neked szívességel, semmit nem teszek meg érted.- álltam fel idegesen.

  - Gondoltam.- rázta a fejét jobbra-balra és a telefonon valamit nyomkodott.- Tulajdonképpen erre a válaszra számítottam. Édesapád gerince meg fog sérülni és örök életére egy kerekesszékben fog kényszerűlni, na meg természetesen Dacey szépséget többen megerőszakolják egy sötét éjszakán, 3-4 ember, esetleg több.- kuncogott fel lágyan.

Ahogy ezeket elmondta a szívemben egy erős nyomást éreztem. Féltem, tőle és arra, hogy mire akar kényszeríteni, bizonyára nem leányálom, mert ő nem arról híres. 

 Lehetnék önző, saját seggemet védve nem foglalkozni mi történik velük, vagy esetleg az én életemet teszem töbkre kettő helyet, egyértelmű, hogy nem áldozom fel őket.

  - Miről lenne szó?- hangom halk volt, szinte már suttogás.

  - Okos kislány.- lépett elém, államat megfogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. - Amikor a boltba találkoztunk, megtetszettél nekem, sajnálom a történteket, de nekem üzlet az első, na meg a pénz. Azért is kerestelek fel téged, ha nem lenne ilyen fontos, leszarnálak és nem lennék itt.- hangja komolyra váltott, testem pedig izzadni kezdett, féltem.

  - Ha üzletről van szó, akkor rossz embert találtál meg, nem tudom, hogy működnek az alvilági dolgok.- igyekesztem valamit kitalálni, hogy elbizonytalanítsam őt, velem kapcsolatban.

  - Perszec nem tudod, hogy megy az illegális dolog, ha ingyen letöltesz egy filmet az is illegális, nem is gondoltad volna, mi?- kaccsintott rám egy mosollyal az arcán.- Viccet félre téve. Új drog jött a piacra, ami itt USA-ban nagy hírnevet szerzett, Kanadában pedig kevés található,  a vásárlók pedig igénylik, nekünk pedig kurva kevés van. 

 - És én ebben miért tudnék segíteni?- nem értem, hogy leszek én a képben.

  - Van egy kis bibi.- üll le a kanapére.- Lenne esély nagy tételben vásárolni a kábítószert, csak sajnálatos módon a banda feje ki nem állhat minket. Szóval, esély sincs, hogy szövetséget kössünk, mivel régebben volt egy-két eltérés és mondhatni ellenségek vagyunk. - merengett maga elé, mintha csak vissza gondolna a múltra. - És itt jössz te a képbe!- tapsolt egyet, mire én megugrottam a hirtelen hangtól. - Te fogsz szövetséget kötni velük!- megdermedtem, nem akartam elhinni, hogy mi történik.

 - De én tapasztalatlan vagyok, csak rontanék a helyzeten, esélyed sincs, hogy velem megnyerd ezt az ügyet.- egy újabb ellen válasz, bíztam benne, hogy belátja és le lép.

 - Tudom Drágam, hogy mit csinálok. Szóval, elsőnek is, vállalod? Ha nem akkor tudod mi a következménye.- kacsintott rám. 

 - Nincs más választásom, benne vagyok.- nehezen jött ki ajkaimon ez a mondat, borzasztóan féltem, Alien és a rám váró küldetéstől is.

- Remek! Elintézek pár telefon hívást, és megbeszéljük a részleteket.- ment a konyhába.

Legszívesebben sírtam volna, torkomban többször megjelent a görcs, de muszáj voltam vissza nyelni, borzasztóan féltem. Justin iránti szeretet érzése gyűlőletté változott. Utáltam őt, hogy nem hallgatott meg, magamat is hibáztattam, mert nem jutott eszembe, hogy közöljem vele Alian megkeresett, naivan szét nyitottam neki a lábamat, elfelejtkezve a lényegről. Ha ő nincs, esetleg nem kerül hozzám közelebb, nem isnerném ezt a nyomorultat, aki a konyhában van, anyát is hibáztatom, mert Justin apjával jött össze.

Újabb és újabb embereket hibáztatok, hogy az életem töbkre fog menni, esetleg meghalok, de senki bem hibás, csakis Justin, ő vitt bele a szarjába, nekem pedig takarítanom kell utánna, de már lényegtelen.

  - Itt vagyok szépségem.- üllt le a kabapére, majd engem is invitált, hogy helyette foglaljak helyet, én pedig engedelmeskedten.

Tudtam, hogy nagy változás jön az életemben, 2 jövőt látok magam előtt. Megölnek vagy én ölöm meg magamat.

35. Tisztességesen

 Puha ajkai lágyan puszilta az enyémet, másodpercekig csak pihentette számon az ajkait, utánna beleharapott, mire én enyhén kinyitottam. Ezt követően jött a forró csókunk. Meleg nyelve az enyémet nyaltam és körbe ölelték egymast. Cigi és az alkohol ize keveredett, ami felizgatott, annyira vágytam ízére, húsos ajkaira, és a testére.

Tenyerét felvezette az arcomra, és erősen húzott magához. Sose volt még ilyen perzselő és egető csókunk, vágytunk egymásra. Ő a testemre, én pedig a szerelmére. Akartam, egy éjszakára kell nekem, ha többet nem is kaphatom meg. 

- Annyira sajnálom a múltat, de ez van. Meg kell bocsájtanod, vagy örökre utálnod, nincs köztes út. Ne élj a múltba.- adott még egy csókot. 

- Ha jóva tudnád tenni, élnél a lehetőséggel?- néztem mélyen a szemébe.

- Hidd el, bármit megtennék azért, hogy azt a borzalmas éjszakát elfelejtessem veled.- homlokát az enyémnek tánasztotta és akkor tudtam, hogy mit akar. Lehet az alkohol bátorságot adott, de a szívemben éreztem, hogy jól fogok cselekedni.

- Adok rá esélyt, hogy kiválsd azt az éjszakát.- eltávolodott és kérdően nézett rám.- Szeretném, ha elvennéd az ártatlanságomat újra, tisztességesen.

- El, részeg vagy, nem foglak kihasználni.- idegesen nevetett fel.

- Hidd el, eg kis hideg zuhany segíteni fog.- kuncogok fel.- Justin, ez a jegy csak a mai éjszakára szól, csak ma lehet kilyukasztani.- adtam egy puszit a szájára.

- Annyira vágyom rád, olyan gyönyörű vagy szépségem. Nem lehet senki más benned, csak is én, az enyém vagy.- és egy újabb csók.- Esküszöm, hogy nagyon óvatos leszek, annyira vigyázni fogok rád, mintha az életem lennél. 

Nestle zöld teát ittam, mert állítólag segít a józanodásban, megittam az üvegben lévő ital felét, amíg a taxiban utaztunk, féltem, nem Justintól, hanem az érzéstől. Írtam Dacy-nek egy sms-t, hogy eljöttem, és nyitva hagyom neki az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Kifizette Justin a taxit és besétáltunk a lakásba, mind a ketten csöndben voltunk, levettük a cipőnket és a kabátunkat, nem szóltunk egymáshoz.

- Lezuhanyzom, addig néz körül, vagy csinálj bármit, úgyse látom.- kuncogtam fel, majd magamhoz vettem egy hosszú felsőt és egy tangát, na meg persze melltartót is, mindenből tisztát. 

Bezártam magam mögött a fürsőszoba ajtót és megnyitottam a melegvizet. A koszos ruháimtól megszabadultam és beálltam a kádba majd a zuhanyzófejet a testemre irányítottam. A hajamat, ami a vállamat, épphogy érintette felkötötten, és vigyáztam, hogy arcomra ne menjen a víz. Langyos, meleg, néha hideg vízet engedtem magamra. Gondolatok csak úgy cikáztak az agyamba. Izgultam, féltem, és minden érzelmet éreztem, de tudtam, hogy helyes dolgot teszek, mert ő a legalkalmasabb személy erre és ez majd segít a továbblépésben, a megbékélésben. 

Görcsberádult gyomorral léptem be a szobámba, ahol Justin az ablakon bámészkodott, köhintettem, hogy észre vegyen.

- Segített a zuhany?- lépett elém mosolyogva.

- Igen szerencsére, kicsit túlkaptam- zavartan piszkáltam a hajamat.

- Szerényen fogalmaztál.- nevetett fel, mire nekem pír szökött az arcomra.- Lezuhanyzom én is, törölközőa fürdőben?

- Igen, a tükör alatti szekrényben.

Az ablak előtt álltam és bámultam kifele, mint előbb Justin. Az ablakot kinyitottam bukóra, mert fülledt meleg volt. 

Meleg egyben nedves testet éreztem a hátamnál, karjaival átkarolt és bele csókolt a nyakamba, érzékien. Kezeivel végig simitotta a testemet ruhán keresztül, lassan. Maga felé fordított, csak egy törölköző volt az ágyékan, már a látványától is felizgultam.

Lehúzta rólam a felsőmet, immár fekete melltartóban és tangában álltam előtte, ő pedig  mért, tetszett neki a látvány, vagyis remélem.

Közelebb léptem hozzá, tenyeremet forró mellkasára tettem, éreztem, ahogy neki is dübörög a szíve, mint az enyem. Lábujjhegyere álltam és megcsókoltam húsos szájába. Megnyaltam alsó ajkát, amibe bele is haraptam, egy morgás jött fel belőle és  a csipőjére tett. Lassan letett az ágyamra, majd felém hajolt. Nyakamat kezde el behinteni nyelves puszikkal. Egyre sűrűbben kapkodtam a levegőm, vaginámból pedig éreztem a nedvességeg, kívánom őt. Feküdtem és élveztem a kényesztetését, ahogy a kezeivel simogatja a bőrömet, neha pedig a csiklómat, szájával pedig a mellemet csókolgatta, néhol megszívta, izgató volt. Kikapcsolta a melltartómat, amit le is dobott a földre, elpirultam, hogy látja fedetlen kebleimet. Nyelvével végignyalta a mellemet, majd a bimbómat csipkedte, hol nyelvével körkörözött rajta vagy szopkodta, masik kezével pedig a masik mellemet markolta vagy a bimbómmal játszott. 

Vékony nyögések szaladtak ki a számon, ami számomra is meglepő volt, mert akaratom ellenére törtek elő, olyan dolgot éreztem, amit még soha.  Verem eszeveszette dübörgött, hátam ívbe feszült,  vaginám lüktetett, és a nedvességem már elásztatta a bugyimat. Érezni akartam őt ott lent, erre felnyomtam csipőmet, és erősen lerántottam magamhoz. Nyakát kezdtem harapdálni közben a haját markolásztam. Lábaimmal körbe öleltem a csípőjét és nyomtam hozzá az enyémet és mozgatni kezdtem fel-le, elmondhatatlan, ahogy a kemény farka az én vaginámhoz dörzsölődik, nyögéseim szaporábbak lettek, intim részem eszeveszettül lüktetett és kirobbani készült, mint egy vulkán. 

  Justin kuncogással reagálta le a kis tettemet, nem számított erre. 

 Kezeit levezette a bugyim szélehez, amit le is húzott és a földre dobott. A vaginam peremén vegighúzta az ujját mire a hátam ívbe feszült, megőrülök, elvesztettem az eszemet. Hangos nyögés azakadt kina torkomon, ahogy ujjait belem vezette.

- Eláztattod az ágyat baby, ha így folytatod.- a rekedtes mély hangja csak jobban felizgatott. Második ujját is belém vezette, amitől feszülni kezdtem és kicsit felszisszentem.

- Muszáj, ennél csak fájdalmasabb lesz, ne haragudj szépségem. Készen állsz? 

- Igen.

Levette a törölközött magáról, én pedig piros arccal nézegettem a péniszét. Kezemet megfogva levezette oda, és megérintettem. Behunyzam a szemeimet, mert számomra ez kellemetlen volt. Le- fel kezdte mozgatni a kezemet, majd a sajátját elvette és bátortalanul csináltam tovább egyedül. Forro volt a farka, és nagyon szép. A makkja gyönyörűen kirajzolódott, vastag és eres volt. Eddig csak interneten és filmekben láttam péniszeket, de azok mind olyan csúnyák voltak, de ő nem, forró és vonzotta a vaginámat.

Justin megcsókolt, amit viszonoztam, majd kezeimmel a hátába kapaszkodtam.

- Fájni fog az elején, de idővel elmúlik, szerintem még nem fogsz elmenni, mert a lányok a misztikus póztól nem igazán szoktak, de más formában nem fogjuk csinálni, mert még szűk vagy és nem állsz készen rá. 

- Rendben, átadom magam neked, bízok benned Justin. 

Egy csókot valtottunk, közben lassan vezette belém az ágaskodó férfiasságat, fájt, nagyon fájt, nem fért belém az ő pénisze és szétszakadok lent, rettentően éget. 

  Nagyon lassan mozgott és éreztem, ahogy egyre jobban tömi be a lyukamat. Nyomást éreztem percekig, ami elmúlt és valami más váltotta fel, leírhatatlan érzés, megfogalmazhatatlan. Nyögéseim felerősödtek, hátába bele vájtam a körmeimet, amiket újra és újra végig húztam. Többet akartam és gyorsabban. 

- Mé-még!- két nyögés között sikerült kimondanom, nem is kellet rá sokat várnom. Nem hatolt belém teljesen csak félig. A nedvemnek köszönhetően könnyen tudott bennem mozogni, annyira felemelő érzés volt. 

- Baby, el fogok menni, percek kérdése, és kibaszottul elfáradtam. 

- Menj el baby.- ahogy ezt kimondtam kihúzta magát belőlem és az ágyamra piszkított. 

Egymás mellett feküdtünk, lihegve. Vaginám a vágy miatt lüktett és fel van duzzadva. Nem akarom elhinni, hogy megtörtént, hogy mi együtt voltunk, akarom még ezt, egyszer nem volt elég. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok Drága olvasóim!

Annyira jól esik, amiket írtattok, boldog vagyok, hogy ennyi idő után is vagytok nekem, na meg a történetemnek. Kicsit rövidre sikerült, nem igazán eseménydús, de majd azok is jönni fognak hamarosan, remélem tetszett nektek a rész, várom, hogy mkt gondoltok! ( olvassátok a másik blogomat, amit wattpadon írok, ott is történnek a dolgok!) 

Szép napot nektek! Millió puszi, Enchil! 

34. Ajkak

Sose éreztem ehhez hasonlót. Testemet végigjárja a meleg boldogság, agyamban csak az öröm létezik, semmi más. Pia számomra megadta amire szükségem van, teljes boldogságot.
Kezeimet a magasba emeltem, csípőmet a dallamra mozgattam, fogalmam se volt, hogy milyen zene megy, annyira egybefolyt minden. Dacey beállt mögém és követte a mozgásomat, ezzel többi férfi figyelmét felkeltve, tudtam, hogy ez számomra nem helyes, de nem tudtam leállni. Barátnőm már percek alatt egy srác csípőjének tolva, fenekét mozgatta. Hozzám is csatlakozott egy férfi, de nem sokáig élvezte a táncomat, mivel valaki ellökte.
 - Takarodj innen! Velem van a lány, te seggfej.- hangja komoly és védelmező volt, azt hittem, hogy Justin, de ez a hit hamar szertefoszlott, mert ő engem figyelt a tömegben, távol tőlem, a fények cikáztak, de láttam, hogy mereven áll és mélyen a szemembe néz, miközben a barátnője izgatóan táncol neki. Pillantásomat elvettem a szigorú tekintetéről és az újdonsült páromhoz fordultam. Hatalmas mosollyal véltem felfedezni Noah barátomat.
 -Ah, szia.- ennyit tudtam kinyögni, mert nem éreztem, hogy nyelvem jól formálná a kigondolt szavaimat.
 Vigyázok rád, mert te nem megdugatni jöttél magad.- puszilt a fülem mögé, amire én becsuktam a szemeimet és karomat nyaka köré erősítettem, ő pedig továbbra is a nyakamat, hol pedig az arcomat lepte el apró puszikkal. Tudtam, hogy nem helyes, éreztem a testemben a maró hatást, hogy tilos, de az alkohol ezt is hamar elfeledte, perceken belül boldogság került oda is, engedte, hogy megtegyem, amit nem szabad.
 - Annyira cuki vagy!- mormolta a fülembe, amit én kuncogva köszöntem meg.- Kérek egy kis bort, igyunk, ha már itt vagyunk.- tenyeremet közre fogdta és a kanapéhoz vitt, ahol a tánc előtt mulatozott a csapat, de már csak mi ketten vagyunk itt. Műanyagpoharamat tartogattam a kezembe, közben iszogattam, isteni volt. Noah csak beszélt, beszélt és beszélt, én pedig vigyorogva figyeltem, de minden mondata elszállt a fülem mellett, semmit nem fogdtam fel. Mondatát befejezve közel húzott magához, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönök mindent, amit a táborban értem tettél, örök hálám.- bújtam a nyakába.- Amikor ápolgattad a sebeimet, Justin pedig védelmezően szorított magához, azt hittem, hogy ő is azt érzi, amit én.- csuklott el a hangom, Noah pedig karjaival szorosan ölelt.- Bíztam benne, hogy minden megváltozik köztünk, hogy ő is viszonozni fogja az érzéseimet. De azóta az éjszaka óta közömbös, nem érzem, hogy szeretne, de azt se, hogy utálna, ez borzasztó és felemészt.- sírtam fel halkan a nyakába, de könnycsepp nem gördült ki, sose nyíltam meg ezzel a témában ennyire még senkinek, de most úgy érzem, hogy megtehetem.- Amikor Kanadában éltünk volt közünk egymáshoz. Ő kezdett közeledni felém, majd hirtelen elvágdta a köztünk lévő érzelmet, ő volt az első srác, aki iránt érzelmeim voltak, de az a legfájóbb, hogy elmondja mindenkinek, hogy lefeküdtünk egymással.- erre a mondatra ujjaival körkörös mozdulatokat csinált az arcomon.- Csak azzal nem dicsekszik, hogy történt.- nevetek fel keservesen és némi szánalommal, érzem, ahogy Noah torka rezegni kezd, valamit motyogott az orra alatt.
  - Mindenki tudja, hogyan történik a szex.- mondta egy kis nevetéssel a végén.
 - Mi dugásunkat csak egy fél akarta.- ő volt az első, akinek ilyen könnyedén elmondtam, és nagyon jól esett, nem fogunk mi erre holnap emlékezni, részegség az az állapot, amikor szabadok a gondolataid. Fiú csak most fogdta fel, hogy értettem.Államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek, én boldogan mosolygok rá, de az ő arca tele van döbbenettel, érthetetlenséggel.
  - Justin megerőszakolt téged!?- Ráncolt a szemöldökét, ezt a mondatot inkább magának szánta, mintse nekem.
Én csak felnevettem, rég volt, elmúlt, jelenlegi állapotom most boldog, semmi nem érdekel.
  - Ő volt az első és utolsó is.- ittam ki, poharam tartalmát, és lecsaptam az asztalra.
Noah mélyen a szemembe nézétt, majd ajkait erősen tapasztotta az enyémre, egymás száját csókolgattuk, ami vadd és kemény volt, mielőtt nyelve már nem érte el az enyémet, mivel egy kuncogás zavart meg minket-
- Bocsika, remélem nem zavartam meg semmi komolyat.- perverz mosollyal nézett ránk, Dacey barátnőm.
- Mi csak beszélgettünk, vagy ilyesmi.- hajtottam fejemet a fiú vállára.
- Noah jó pasi, de ilyen beszélgetést 5 perc múlva is tudtok folytatni?- kérdően pillantott rám, mire én csak megráztam a vállam.- Elia, megyek ki cigizni, kijössz velem? Utánna vissza adlak a szexi lovagodnak.- tenyeremet nyújtottam felé, amit ő megfogott és hirtelen felrántott, de a súlynak köszönhetően megbillentem, amin jót nevettem.
  Tömegen átvergődve kiértünk az udvarra, ahol szintén sok fiatal volt. Nagyon jól esett a hideg, ami átjárta a testemet, bent túlságosan meleg van.
- Annyira jól néz ki Noah, örülök, hogy smároltattok, bár sajnos senki nem fog emlékezni rá.- nevetve fújta ki szájából a füstöt.
Dacey barátnőmet hamar megtalálta egy srá, amit a lány igencsak élvezett. Jobb szemöldökömet felhúzzva jeleztem neki, hogy vesse be magát.
Nevetve támasztottam tesemet a falnak és követtem alakjukat, egyből látni, hogy flörtölnek.

Még sose voltam ennyre részeg, régebben Kanadában is jártam bulizni, de ennyire sose adtam meg a módját, iszonyatosan jó érzés, hogy semmin nem agyalok, nem érzem a határokat és a problémákat, azok mind ott lesznek holnap is, boldogra ittam magam, megértem az alkolistákat. Sok hülye gondolatok cikáztak a fejemben, amin én néha-néha felkuncogttam, hogy milyen sok hülye dolog jut eszembe. Kicsit időztem a háznak támaszkodva, majd hirtelen, karomon egy erős férfi fogást érzek, a test alakja egy fához húzott, ahol részeg fiatalok nincsennek.
  - Mit művelsz Emelia?- néz mélyen a szemembe Justin, és ujjait végig simintja az arcomon.
  - Jól érzem magam.- nevetek fel és a testemet, fának döntöm, mert érzem, hogy így stabilabb vagyok.- Hosszú hónapok után végre az agyam elfelejti a fontos dolgokat, és csak a ma éjszakának él, tehermentesen, annyira jó.- kuncogok fel és barna szemeibe nézek.- Hiányzol.- sutogom halkan és megéríntem az arcát, amit oly rég érintettem.
  - Gyönyörű vagy, mindig is az voltál, képtelenség betelni a szépségeddel. hajol közel hozzám, mély levegőt veszek, szívem a közelségére vadul kalapál.- Láttam, hogy smároltál Noáhval.
  - Arra se ő, sem én holnapra már nem fogunk emlékezni. Amit veled éltem át, minden másodpercére emlékszem, arra az erőszakra is, fáj azaz esett, még mindig és a történtek után dühös voltam rád, de amikor újra megláttalak Atlantába, jó volt, azt éreztem, mint a randinkon, bizzsergést a szívemben.- fújom ki az alkoholos leheletemet.
- Miért volt jó?- szívja a cigit, amit a beszélgetésünk előtt gyújtott meg.
- Nem tudom, sok fájdalom után is azt érzem, hogy szkségem van rád, hibáztál, de az idők teltével a rossz emlékek halványultak, érzéseim irántad felerősödtek, amikor megláttalak.- mosolyogva vizsgáltam az arcát, újra mélyen a szemébe néztem, bátran mondtam el neki az érzéseimet, amit magamnak se vallottam eddig be.
- Hidd el, én is éreztem, amit te, csak én nem olyan erősen, mint kellett volna.- suttogta a számbavégül puha ajkát az enyémre tette.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!

Elsősorban szeretném megköszöni a 2 névtelen kommentelőnek, ha ti nem írtattok volna, nem lenne új rész, tudom kicsit késve, de sikerült megírnom, és már a következő részt is elkezdtem írni. Remélem azért tetszett, akik olvasnak és hagznak maguk után nyomott, hogy lássam érdemes-e folytatnom.
   ÉÉÉÉSSSS Elkezdtem egy másik blogot, Wattpadon, oda is várok minden kis drágákat, hogy olvassák és ott is nyomott ejtsenek el, az a történet más lesz mint ez, de sok érzelem lesz benne, és izgalom. Már 2 rész található. ----> https://www.wattpad.com/story/136882978
Puszi, Enchil!

33. Valóság

Suliból haza érve a lakást üresen találtam, apa megint oda van, szerintem kavar valakivel, mert mostanság sűrűbben kimarad éjszakára. Ahogy a szobámba értem elkaptak az emlékek, Alian nem az az ember, aki hülyéskedik ilyen dolgokkal, iskolába nem is gondoltam erre, mert tudtam, hogy ott biztonságba vagyok, hisz az a hely, ahol semmi bajom nem eshet. Ekkor hasított belém a tudat, hogy az iskolán kivül sehol se vagyok sérthetetlen Aliantől, idág fel se fogdtam, poénnak taltam az egészet, most éreztem azt, amit már rég. Egyszerűen képtelen voltam különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Probáltam magamnak mindenféle dolgot bemagyarázni, nem akartam szembesülni a való igazsággal, de sajnos a kitalált magyarázataim hamar alább hagytak, hiába akartam álmodni, az agyam vele együtt én is tudtam, hogy nagy bajban vagyok, ami ellen nem tehetek. Megijedtem, hogy Alian mit akar tőlem, féltem, hogy vissza hurcol abba az undorító helyre. Meredten bánultam magam elé, ahogy újra lepörgött a kép, amit ott éltem át, sokkot kaptam, jelenleg annyit tudtam, hogy nem akarok oda kerülni, megint. Tudtam, hogy egy eselyem van, aki segítenintud rajtam, Justin. Ő volt az egyetlen, aki jelenleg segíteni tud nekem, és akiben bízhatok. Lefküdtem az ágyamra és egy plédet magamra terítettem, ami eltakarta a testemet, ezzel én biztonságot érezve a hideg elől. Bárcsak igazából így eltudnék bújni a gondjaim miatt is. Én csak egy átlagos élet reményében kezdtem el itt új életet, hétköznapi problémákat akartam, hogy nincs elég ruhám, apa nem enged el, nem akarok tanulni, ehhez hasonló gondokat kívántam magamnak, mint ami a normális tiniknek van, de sajnos az én életem nem normális, új külsővel ajándékoztam meg magam, de sajnos ezzel együtt új kilátástalan helyzetbe csöppentem.

Kedvtelen hangulattal, karikás szemekkel mentem az iskolába, ezeket a dolgokat az alváshiánynak mondanám, de főképp a tegnapi dolog nyomasztott. Féltem, hogy mikor kerül Alian elő a semmiből, éshogy mit akar tőlem, ettől féltem a legjobban. Gondolat menetemből a kis társaságom hangja libentett ki, akik furcsán néztek rám. 

  - Minden rendben El?- tette kezét a vállamra a vörös hajú barátnőm, aki aggódva fűrkészve kereste a tekintetemet.

   - Persze, mi baj lenne?- kérdeztem kedvesen egy mosoly kiséretében. 

   - 1 percen keresztül úgy álltál itt, mint egy szobor.- ráncolta össze homlokát, ezzel kifejezve, hogy nem hisz nekem. 

  - Este sokág voltam fent, mert elkezdtem egy sorozatot, amit nem tudtam befejezni. Keveset aludtam.- húztam el a számat. Barátnőm mosolyogva rázta a fejét.- Na, néha képtelen vagyok leállni, nem tehetek róla.- zártam be a szekrényemet kuncogva. Bárcsak ez történt volna. 

  - Még az a szerencse, hogy laza óráink lesznek, így tudsz aludni simán.- tette vállamra a kezem és elindultunk a terembe. 

  - Csajok!- lépett hozzánk Noah, akit a kirándulás óta nagyon megkedveltem, de csak mint barátot.- Bocsi mindenkitől, hogy elmaradt tegnap, de hirtelen a szüleim lemondták a kiruccanásukat. De ma bepótlásra kerül, többieknek még este elküldtem a helyszínt, de a kedves kis csajaimat személyesen akartam meghívni, akkor a bulira számíthatok mindenkire?-nézett körbe, valaki fejét rázta, hogy ott lesz, volt aki igennel valaszolt. Kis barátunk tekintette rajtam maradt és egy fancsali képet vágott, szólásra nyitotta volna a száját, de én gyorsabb voltam. 

  - Keveset aludtam.- mondtam a kifogásomat, amit egy nem tetsző nézéssel nyugtázott. 

  - Em, a megjelenésedre számíthatok? 

  - Persze.- mondtam neki mosolyogva, de igazábol fogalmam se volt róla, hogy megyek vagy nem.

  - És hol lesz a buli?-kérdezte az előttem ülő szőke lány. 

  - A külvárosban lesz, nagynéném kiadja, ameddig nem talál rá lakót, megengedte, hogy párszor bulit rendezzek, amivel most élek is, de majd sms-ben elküldöm a részleteket.- kacsintott ránk, majd a teremből kisétált. 

Teltek az órák, volt amikor bealudtam az órán, úgy keltettek fel, hogy kicsengettek. Eddig 3 óra telt el, most jött a hosszabb szünet, amit ilyenkor a többiekkel az ebédlőben vagy esetleg masik osztálynál szoktunk általálban tölteni, de ez változó. Amíg a kis társaságom mentek pletyizni a többiekhez addig én szekrényemhez indultam. Kicsit jól eset egyedül lenni és nem hallgatni a locsogásukat, ami néha olyan értelmetlen, máskor én is fecsegnék a hülyeségen, de jelenleg nem volt erőm ilyenekhez. Pakoltam befele szekrényembe a felesleges dolgokat, amikre ma nem volt szükségem, megpillantottam őt, Justint. Visszatért a nyaralásából, balesetem után a kiránduláson nem töltött velem időt, nem beszélt velem, ha én nyitottam felé akkor másodperceken belül lerázott. Nagy levegőt vettem, majd elindultam a szekrényébe turkáló fiúhoz. 

  - Justin.-szólítottam nevén halkan, mire ő rám pillantott.- Beszélnünk kell, ez most nagyon fontos. Szüksé..- de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert ő közbe szólt. 

  - Nekünk nincs miről beszélnünk.-csapta be a szekrény ajtaját, már csak a tavolodó alakját láttam. Biztos rossz kedve van, azért viselkedett így velem, később megint beszélek vele. 

Fáradtan feküdtem az ágyamba, kimerültem a kevés alvás miatt. Egyből elszenderültem, ahogy becsuktam a szemeimet, de nem tudtam mélyebbre jutni az alvással, mert telefonom éles csengőhangja ricsákolt. 

  - Igen?- szóltam bele fáradtan.

  - Szia Em!-vidám hang köszönt vissza a másik oldalról, Dacey volt. 

  - Szia Dac. Mi a helyzet?- érdeklődtem, hogyléte után. 

  - Most szálltam fel a buszra, 10 perc és ott leszek.-lihegte, biztos futott a busz után. 

  - Jól van, rég találkoztunk. Az ajtó nyitva lesz, várlak.

  - Sietek, puszi.-nyomta le a telefont, köszönésemet meg se várva. Vettem egy zuhanyt, hogy felébredjek mire barátnőm megérkezik. Felvettem magamra egy itthoni ruhát, majd a konyhába mentem, hogy kávét csináljak, mivel barátnőm biztosan kérni fog, meg most nekem is jól fog esni a fáradtság ellen. Kávéfőző hangos hőrgéssel jelezte, hogy másodperceken belül kész van. 

  - Szia csajos!-köszönt barátnőm, amíg én a gépet zártam el.

  - Mesélj, mi a helyzet? Rég találkoztunk.- tettem elé mosolyogva a kávét. 

  - Tulajdonképen nincsen semmi. Vége lett a nagy szerelemnek is, hisz tudtuk, hogy ez átmeneti. Túl nagy a távolság, én meg nem fogok miatta apácaként élni és arra várva, hogy mikor látjuk egymást újra.- elmosolyodtam, hisz nem is Dacey lenne, ha képes lenne így élni. 

  - Egy nyári kalandnak bőven jó volt.- kuncogttam fel, majd hasamhoz kaptam, ami enyhén korogni kezdett. Nem sokat ettem ma, így jogosan követeli a kaját.- Nem vagy éhes?- néztem kérdően az előttem lévő lánytól. 

  - Tudnék enni valamit.- nézett a hűtő felé. 

  - Akkor megnézem, hogy mit lehet enni.- persze semmi normális ehető nem volt, amiért kicsit dühös is voltam, hisz apa ma nem volt semerre, igazán csinálhatott volna valamit.- Apa!-kiabáltam neki, mire percekkel később megérkezett.- Nincs semmi kaja.-néztem rá dühösen, ezzel kifejezve a nem tetszésemet. 

  - Szia Dacey.-köszönt a vendégünkre, amit ő is viszonzott.- Adok oda pénzt, rendeljetek valamit.-pénztárcájából vett ki valamennyi dollárt, amit a pultra tett. 

  - Neked rendeljek?- pillantottam rá kérdően.

  - Köszönöm, de nem kell. Ma nem alszok itthon. Puszi csajok.- lépett ki a konyhából és már az ajtó csapódását hallottuk. 

  - Nem is baj, legalább simán mehetek a bulira, ahova téged is viszlek.-vigyorogtam Dac baratnőmre. 

  - Ah, nem jár úgy buszom, hogy kényelmesen eltudjak készülni.- nézett rám sajnálkozó tekintettel. 

  - De amúgy jönnél?- néztem a telefomomat, mert közben éttermet kerestem, ahol lehet valami finomságot rendelni. 

  - Persze, ha időben szólsz úgy készültem volna.- hallottam hangjába a mosolyt. És itt csapott belém a megoldás. 

  - Tudom mi lesz!-néztem rá csillogó szemekkel.- Adok kölcsön neked ruhát, hatha találunk valamit, ami rád megy, ha egy kicsit szűk nem baj, nagyobbnak fognak látszani az idomaid.- kacsintottam ra a jobb szememmel, kezét fogva húztam a szobámba.

  - Biztos jó ötlet ez?- ült le ágyam szélére. 

  - Persze, hogy jó.- emeltem ki az összes válfát, amin a ruhák lógtak, meg se gondoltam, hogy ilyen nehezek, az egészet az ágyra tettem.- Na, gyere.- mutattam a ruhákra.- Válogassunk, hátha találunk valamit rád, ha nem akkor kitalálok valamit.- nézegettem a ruhákat, olyanok is a kezembe kerültek, amikre nem is emlékszem, hatha találok valamit ma estére magamnak. Miközben jobbra-balra dobáltam az anyagokat egy a kezembe maradt, amit nem ismertem fel. Bordó színű az egész ruha, ami az én ízlésemnek nem igazán tetszik, mivel szerintem a hossza nagyon kevés, comb középig se ér el, felső része meg, nem is tudom, az eleje és a háta részénel hatalmas V alakú kivágás van. 

  - Ez a kis fekete tetszik, esetleg még nem is lenne annyira szűk.- mutatta felém a kiválasztott rucit. 

  - Az csak egyszer volt rajtam, még anya egyik partián. Kicsit bő, azért nem használom, de nézd csak ezt,- mutattam felé a vörös ruhát.- Ez nem az enyém, lehet költözésnel véletlenül eltettem, szerintem anyué lehet.- löktem neki oda, hogy jobban szemügyre vegye. 

  - Hé, Emilia!- visít fel.- Ez az enyém!- kiabálja hangosan. 

  - Kicsit halkabban, nem vagyok süket.- kuncogtam fel a kijelentésemen.- Hogy került hozzám?

  - Emlékszel amikor Kim medemcés bulit tartott? És meghívta azt a srácot, aki akkor tetszett. Arra az alkalomra vettem ezt a ruhát.-ölelte magához, annyire örült neki. 

  - Tényleg, még az eladó ajánlotta, hogy ezzel tuti felszeded a srácot, igaza is lett.- mosolyogtam el az emléken, akkor minden jó volt, nem voltak ilyen gondjaim, mint most. 

  - Azt hittem, hogy történt vele valami mosásnál, mert anyán kerestem, de azt mondta, hogy elszakadt és kidopta, de akkor nem egy ruhára gondoltunk.-úgy örült neki, mintha karácsonyra kapná, durva.- Akkor meg is van mit feszek fel ma, csak majd ki kell vasalni. 

  - Majd kivasalom, de rendeljünk valamit, mert nagyon éhes vagyok.- indultam a konyha felé.- Arra gondoltam, hogy rendelhetnénk pizzát, amit most megeszünk, meg valami főételt estére vagy másnapra.-pillantottam barátnőm felé, hogy mit szól hozzá. 

  - Ez jó ötlet, tudok egy jó kis éttermet, istenien főz a szakácsuk. Át küldöm az étlapot.- másodperceken belül érkezett is az üzenet, végig pásztáztam a kínálatot, finomabnál finomabb dolgok voltak. 

  - Nagyon tetszik, választani se tudok, azt eszek, amit te. Meg a szokásos pizzát rendelek, amit régen is mindig ettünk. 

  - Szuper, akkor gyorsan megrendelem a neten.- és már pötyög is a telefonon. 

Barátnőmmel a tükör előtt állva méregettük magunkat, kicsit hideg van a ruhánkhoz, de nem sok időt keszünk ki. 

  - Csináljunk képeket.-vette elő a telefonját és pózolni kezdtünk.- Akkor valamelyiket felteszem a netre, tuti, hogy a lányok irigyek lesznek, srácoknak pedig merevedésük lesz.- töltötte fel a képünket, én meg nevettem rajta, imádom a humorát.

  - Menjünk, 1-2 perc múlva érkezni fog a taxi, vettük magunkra a taxit, majd kimentünk a hidegbe, ahogy bezártam az ajtót a fuvarunk is megerkezett. Barátnőm már a kocsiban ült, biztosan a címet is megadta, ahogy én is beszálltam a Taxi indult is. Az út csöndesen telt a részemről, Dacey jól elbeszélgetett a sofőrrel, nekem is szimpatikus volt a 40 éveiben járó ember. 

  - Megérkeztünk hölgyeim.-mondta mosolyogva,majd Dac kifizette a Taxit, és már mentünk is be a lakásba. 

  - Azta, ez fergeteges buli lesz!-ragadta meg a kezemet és húzni kezdett a pulthoz, táskájából kihúzva a srácnak adta a vodkát, hisz üres kézzel mégse akartunk érkezni.- Kezdjünk egy röviddel.- ült fel a székre.- Tequila van?- kerdezte kélyes hangon a helyes sráct, aki vigyorogva válaszolt neki, most érkeztünk és már pasizik. - Akkor egészségünkre!- ütközözt egymásnak a 2 pohár. 

Kézfejemről lenyaltam a sót, majd gyorsan megittam a pohár tartalmát, ami végig marta az egész utat, amíg le nem ért, pár másodpercig úgy éreztem, hogy vissza akar jönni, de ezt az érzést csillapította a savanyú citrom. 

  - Hölgyeim.- karolt át minket Noah, mi pedig puszival köszöntöttük.- Jó újra látni Dacey, gyönyörű vagy ebben a ruhában, könnyen levehető.- kaccsintott rá, amire barátnőm egy szemforgatással válaszolt.- Akkor még egy kör, amit itattok, köszöntsük egymást.- ki kérte az italt, ami újra azokat a hatásokat váltotta ki belőlem, mint pár perccel ezelőtt. Noah kért nekünk italt, majd invitált minket a többiekhez, ahol az osztálytársaim voltak, köszöntünk mindenkinek és mi is helyet foglaltunk a kényelmes fekete kanapén. Rohamosan sok ember kezdett lenni a lakásban, ennek a bulinak nagy híre lesz. - Szia Justin!- állt fel mellőlem Noah és üdvözőlte barátját.- Hölgyem- puszilt a kézfejére a lánynak. - Milyen volt Európa?- kérdezte tőlük vidáman, közben visszatért mellém. 

Nem nagyon figyeltem a beszélgetésre, mivel a lánnyal voltam elfoglalva, ő Justin barátnője, aki egyszerűen csodálatos, nyomába se érek. Hosszú sötétbarna haja van, ami festet, és biztosan keratin kezelést kapott, mert egyszerűen fényesebb bárki hajánál, és túl tökéletes. Műszempillái alatt, sötétkék szemei varázsolták el a férfiakat, tökéletes eredeti mell, ruhája pedig hasonló volt, mint a Dacé csak a rajta lévő anyag ezüst borítást kapott. 

  - Emelia!- szóltak a csajok mire oda néztem.- Gyere, menjünk inni valamit. 

  - Mehetünk.- álltam fel, hogy elinduljak a többiek után.- Igyunk pezsgőt.- ajánlottam fel, amit a többiek helyeseltek.- Hogy hívják Justin barátnőjét?- néztem rájuk kérdő tekintettel. - Be se mutatkozott nekünk.- mondta a vöröshajú padtársnőm lekezelően.

  - Biztos azért nem mutatkozott be nekünk, mert nincs faszunk, hülye ribanc az ilyen.- meg se lepődök Dacey őszintességén, vele együtt a csajok is elkezdték szídni, lenézni. 

  - Mondjuk ki az igazságot.- néztem feléjük a műanyagpoharakkal a kezembe.- Lehet rá bármit mondani, de a külseje tökéletes, minden pasi ilyen csajra vágyik, szarjuk le a névtelent. Bulizni jöttünk!- vettem el a pultról a kibontott pezsgőt ezzel elindulva a társaságunkhoz. Csajok kezébe adtam a poharat, többieknek nem hoztunk, ezzel kifejezve, hogy hozzanak maguknak. 

  - Úgy látom mi el lettünk felejtve.- nézett ránk Noah 

  - Így is sokan vagyunk erre az egy pezsgőre, nem vagyunk csicskák, mindenkinek van lába.- ki más lett volna, mint Dacey. A srác ezen csak nevetett meg se lepődött. Nagy dumálás közben a keze combomra került, tenyerét lassan kezdte fel-le mozgatni, ezzel simogatva a puha bőrömet, nem löktem, hisz jó érzés volt, tudtam, hogy semmi komolyat nem akar. Klikesedés alakult ki a társaság között, volt aki elment táncolni, de a maradék emberek csoportosultal, voltak Justin és néhány srác, voltunk mi csajok és pár fiú, na meg Noah, aki igyekezett mind a két csoporttal beszélgetni. Justin rám se nézett, nem is köszönt, megvető volt a viselkedése felém, mintha nem örülne jelenlétemnek. Tudtam, hogy szereti azt a lányt, hisz ő sose volt az a kapcsolat típus, inkabb alkalmi barátnői voltak, amikor szükség volt akkor legyen kéznél valaki. Nyaralni is elment vele, nem rá jellemző, éshogy a buli alatt foglalkozott a csajjal, ölelgetett, néha csókot adott neki, volt amikor incselkettek egymással, ahogy a legtöbb szerelmes, ő is az volt, el kellett fogadnom. Gyorsan megittam a poharamban lévő kis pezsgőt, amit a csajok újra is töltöttek. Illedelmesen megköszöntem, de mielőtt újra megittam volna a pohár tartalmát kimentem a mosdóba. 

Elvégeztem dolgomat és elindultam kifelé, meg pillantottam Justin, aki egyedül volt, talán most tudnék vele beszélni. 

  - Biber!- mondtam nevét eréjesen, régebben mindig így hívtam, mert nem kedveltem, ezzel is mutatva távolságtartásomat.- Figyelj, muszáj beszélnünk.- néztem rá könyörgő tekintettel. 

  - Hallgatlak.- támaszkodott a falnak. 

  - Ez most tényleg fontos, Ali...- de a mondatomat elharapta egy vékony hang, aki lassan Justin mellé is ért, barátnője volt, aki egy fejjel magasabb volt nálam. 

  - Chanel, kopj le rólunk! Suliban is megkörnyékezted, ahogy nem voltam Justinnal, az ég szerelmére.- csattant fel dühösen, nem is tudtam, hogy a suliba jár. - Jól figyelj ide légyszíves.- lépett közelebb hozzám.- Szeretném, ha elkerülnéd Justint, tudom, hogy egyszer lefeküdtettek, de nem volt folytatása. Ti már egyszer megpróbáltáttok együtt, de ez a mese lecsengett. Lassan 1 év telt el az eset óta, nem szeretném, ha továbbra is zaklatnál minket, elegem van belőled, ha még egyszer megtudom, hogy bepróbálkozol, esküszöm, hogy kitépem a hajadat!- hangjába birtoklás és a fenyegetés is észrevehető volt, nem érdekeltek a szavai, de undor fogott el Justintól, úgy meséli el a mi szexünket, mintha az kétoldalú lett volna, undorító, hogy még képes erről beszélni masoknak. 

  - Semmiről nem tudsz, életem legnagyobb hibája volt, hogy Bieberhez szóltam, minden kibaszott este átkozom azt a napot, hogy beszéltem vele. Nem tudjátok miről van szó, kibaszottul csesszétek meg mind a ketten, undorító vagy Biber.- fortyogó dühvel, csalódottsággal és reményveszve suhantam el mellettük, vissza a társasághoz, de igen csak megfogyatkoztak. 3-an maradtak a csajok közül. - Lányok, ezt a fél üveg pezsgőt igyuk meg gyorsan, utánna igyunk egy rövidet és táncoljunk.- erre az ötletre megélénkültek a barátnőim. 5 perct telt el és levertük a pezsgőt. 

  - Fuha, alattomos pia ez a pezsi, 10 perc múlva úgy beütt majd a fejetekbe, hogy állni se tudtok majd.- nézett ránk röhögve a pártatlan fiú. 

  - Kussolj Noah.- mosolyogtam rá, kifejezve poénomat.- Inkább mond, hogy mi a legerősebb pia. 

  - Talán az Apszint, ha maradt még. 

  - Szuper, akkor menjünk.- ahogy a pulthoz értem már éreztem a zsibbadást, 3 perct telt el, Noah nem jól mondta. Kuncogtam a tévedésén, jó érzés járta át a testemet, éreztem, hogy semmi nem érdekel, éshogy mindenen röhögök, dolgok súlyat se értem. 

  - Em, mutassuk meg, hogy isznak a Kanadai lányok!- adta a kezembe a fekete alkoholt, amit egyből le is húztam öklendezés, arcmimika nélkül, a mentol végigjárta a torkomat, amit hirtelen úgy éreztem, mintha le is fagyasztotta volna, mire észhez tértem volna, már az ujjaim közt volt a Tequila, kézfejemen a só, pulton a citrom.- Amíg az amcsi lányok Pepsit használnak kisérőnek, addig mi ezt, hajrá!- és már a só a számba, ital a torkomba, citrom a számba. Kellett 1 perc, hogy öklendésemet leküzdjem, mire megszólaltam. 

  - Mi Kanadai lányok, kurvára így iszunk!-öleltem meg Dacey-t és egymásnak kiabáltuk, hogy mennyire szeretjük egymast.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Halihó, aki olvasta ezt a részt!

  Hosszúra sikeredett, de kevésbbé izgalmasra, de a következő rézekben beindult a töténet a főszereplőnk életében, nagy fordulatok lesznek még itt, ami mindenkit meg fog majd lepni. Tartsatok velem, kommenteljetek, ezzel is jelezve, hogy még maradt velem valaki, aki izgalommal olvassa a blogot. Puszi, Enchil

Részlet

Sötét volt a házban, apa bizonyára nem alszik itthon, mert már vége kellett volna, hogy legyen a munkaidejének. Lassan csoszogtam a konyhába fáradtan, az egésznapot átaludtam a tegnapi bulinak köszönhetően. Felkapcsoltam a villanyt, hogy egy kis meleg tejet igyak a másnaposság ellen, bár nem tudom mennyire segít, de úgy hallottam, hogy a tej megnyugtatja az ember gyomrát.
Tompa puffanást hallottam az egyik szobából, mintha valami tárgy esett volna a szőnyegre. Szívem hirtelen kalapálni kezdett, elsőnek paranormális jelenségekre gondoltam, majd arra, hogy valaki bent van a szobámba, mert onnan jött a zaj. Fel kuncogtam a gondolataimon, hiszen pár perccel ezelőtt jöttem ki onnan, senki nem volt bent és a bejárati ajtón se jöhetett be bármilyen váratlan vendég, mivel itt voltam. Pulzusom egyből normális tempóra váltott, biztos valamit rosszul raktam le amikor haza értem. Villanyt lekapcsoltam, kezemben a tejjel sétáltam a nappaliba, ahol bekapcsoltam a Tv-t. Nyomogattam a gombokat, mivel semmi értelmes műsort nem találtam, ami engem szórakoztatna. Lemondóan felsóhajtottam, inkább letöltök valami filmet. Megittem a meleg tejet, majd a kanapéról felállva fordultam meg.

Szívem most tényleg hevesen verni kezdett, érezte a bajt, a veszélyt, de legjobban a félelmet. Ott volt, alakja sötét volt, a Tv fénye világította meg enyhén a magas férfi alakját, széles testét és a fején egy sapka. Ilyen fényviszonyok között az ember nem ismerné fel, de én tudtam, hogy ki volt ő, azt is tudtam, hogy miért jött.

_________________________________________________________________________________

Sziasztok!

Nem tudom, hogy maradtak-e olvasóim az éves kihagyás miatt, de bátorkodtam írni, hátha 1-2 emberke esetleg maradt. Bocsánatot kérek olvasóimtól, hogy hatalmas kimaradás után most jelentkeztem, de itt vagyok. Hoztam egy kisebb részletet a következő részből. Nem túl izgalmas, inkább hangulatfokozónak szántam, hogy felmérjem a terepet, mennyien tartanak igényt még a kis Justin-Emelia történetemre, ha látok még életet a blogon, éves kihagyásom után, akkor napokon belül felkerül a rész, ami tele lesz izgalmakkal. Puszi.

A Blog hamarosan újra folytatódik! Türelmeteket köszönöm!

32. Változások

A szívmelengető hangjára koncentráltam, ami örökre bevésődik az agyamba, hisz olyan kellemes, megnyugtató, hogy már a fájdalom elmúlt, s Justin hangja i elhalkult. Kinyitottam a szemem, akkor láttam, hogy a karomon is friss kötés van, annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem.

- Ügyes voltál!- mosolygott rám Noah.
- Szinte nem is éreztem, annyira ellazultam.
- Justin mindig így szokott segíteni az embereknek, amikor valakinek nagy kínszenvedése van.- paskolta meg a barátja vállát, mire Justin dühösen nézett rá.
- Kussolj már!- kapta fel hirtelen a vize.- Szólok a srácoknak, hogy mindjárt megyek, meg elszívok egy cigit. Ti addig pakoljatok össze.- parancsolt nekünk, majd el is tűnt Bieber.
- Ez, mi volt?- fordultam felé döbbentve.
- Nem tudom, de egy valamit jegyezz meg.- pillantott mélyen a szemembe.- Ha valakinek énekel, érez iránta valamit, esetleg bűntudata van, nálad nem tudom, hogy mi a helyzet, de lehet ő maga se tudja.- rántotta meg a vállát, majd elkezdte pakolni a cuccaim.
- Hagyjuk Justin, ő egy önelégült barom.- szűrtem ki idegesen a fogaim közt.
- Ebben van valami, mondta halk nevetéssel.- Mindjárt szülinapod.- kacsintott rám.
- Igen, ágyamban ülve csokit nyomva magamba. Így fog eltelni.- mosolyogtam rá.
- Öhm, te hamarabb haza mész?- húzta össze a szemöldökét?
- Mi?- kérdeztem idétlen nevetéssel.
- Két hétig leszünk itt.- vigyorgott a feje, szerintem rájött, hogy én erről ne tudtam.
- Komoly? Jó, én miért csak 1 hétről tudtam?- ültem le az ágyra.
- Megtartjuk, jó buli lesz!- ütött lazán a vállamba.
- Nagyon.- forgattam meg a szemeim.
- Cinizmus, szarkazmus és minden nélkül, komolyan beszélek!- mutatott rám, ma cuccomat levitte a földszinti szobába, közben Justin is bejött, hogy ő engem cipeljen le.
- Na, gyere nagylány!- térdhajlatomhoz nyúlt, majd óvatosan felemelt, nehogy valamimet megsértse. Belekapaszkodtam a nyakába, s úgy mentünk. Cigi és a férfias parfümje csapta meg az orrom, amitől elképedtem, micsoda férfias illattal rendelkezik, még ez a füstös szag feldobja. Karjain megfeszülnek az izmai, ahogy engem tart. Szuszogva veszi a lebegőt, arcát végigtanulmányoztam, ami most is olyan férfias, de egyben gyerekes, azok a vonások, ami minden lányt elcsábít.
- Emelia!- szól erőteljesen Justin, mire én enyhén megrázom a fejem.
- Igen?- kérdezem halkan.
- Akkor megkérdem ötödjére is, nem fájnak a sebeid?- visz lefele a lépcsőn.
- Csak zsibbadnak a fertőtlenítő miatt, de nem fáj.- adom meg neki a választ, mire ő biccent.
- Ma és holnap ne mászkálj, szó szerint, ne kelj ki az ágyból, ha pisilned kell, vitesd ki magad valakivel 2 napig csak fekszel, utána már felkelhetsz, mert a sebeid megfelelően begyógyulnak.
- Rendben, köszönöm.- markolásztam a takarómat, mert egy kicsit zavarban voltam.
- Én akkor megyek is.- Szia.- simogatta meg a homlokomat, amire egy forró puszit is lehet, s végül kiment az ajtón.
Ágyon ülve bambultam ki a fejemből, érzelmileg teljesen el vagyok tévedve, egyszerre utálom, de mély érzések is lakoznak a szívembe, de azt tudom, hogy mi két ellentét vagyunk, s ahogy a mágnes kék pólusai, mi is úgy taszítjuk el magunkat egymástól.  Sok volt nekem ez a nap, csalódások, meglepetések, kikészítenek érzelmileg, így inkább álomra térek.

3 hónappal később

Szálakat, bizonyítékokat vesztettem el ebben a három hónapban, sok minden történt, de továbbra is egyedül maradtam. A születésnapom meg lett tartva a kiránduláson, amiből semmire nem emlékszek, hisz úgy éreztem, hogy az én napom és ezt ki kell élveznem, de azon az esten történt Justin és köztem valami, mert a viselkedése megváltozott  felém, ami megijeszt az ő eseteben, mert se nem kedves, de még bunkó se, ami. nála azt jelenti, hogy különösen nem érdekli mi van velem.
 Apa, ő viszont nem változott semmit, ha nem kérdezem azokról a dolgokról, amiket megtudtam, akkor nem háborodik fel és nem kiabál, hanem normális a viselkedése, mer mar 2 hónapja nem vitatkoztunk. Több oka is volt annak, hogy lemondtam felőle a múlt dolgairól, hisz nem akarok vele állandóan rosszban lenni, mert mar ő az egyetlen biztos pont az életemben, de azok a papírok eltűntek, így mar tehetetlen voltam. Édesanyámmal csak telefonon tartom a kapcsolatot. Nyáron nem voltam egyszer se nála, mert mindig előtte pár nappal, órával lemondta, ami kicsit rosszul esett, mert hiányzik. Justin, róla semmit nem tudok, azt mondják, hogy a barátnőjével Európában töltöttek a nyarat, s majd szeptember második hetében lesz suliba, barátnőm pedig Ausztráliába volt egész nyáron a nagyszüleinél, s ott megismerte a mostani barátját, aki szintén Atlantában él csak ő is rokonaikhoz ment, szóval az időeltolódás miatt ritkán tudtunk beszélni, így egyedül töltöttem a nyarat.
- Kicsim, leveled jött!- kiabált fel apa, én úgy futottam le a lépcsőn.
- Kitől jött?- kérdeztem csillogó szemekkel, majd ki is téptem a kezéből.
- Dacey, mert Ausztráliából küldték.- ivott a kávéjába. Apával nem törődve mentem fel a szobába és nyitottam ki a borítékot, amiben egy nyaklánc és egy kép is társult, na persze egy papír is, amiben leírja, hogy milyen boldog és a képen a barátjával van, édesek. Az ékszert pedig ajándékba küldi nekem, ami egy violinkulcsot ábrázol, mosolyogva vettem fel, legalább ő gondol rám. A képet nézegettem, ahogy egymást karolják át, igazán összeillenek a fotó elemzésében egy férfi hang zavart meg, ijedten kaptam fel a fejem, hisz semmi zajt nem hallottam. 
- Szépségem!- kuncogott fel. 
- Alian!- néztem rá ijedten, ő pedig bezárta az ajtót. 
- Milyen kedves apukád van gyönyörűm.- ült le mellém, én pedig hátrálni akartam, de ő megfogta a karom és magához rántott. 
- Mit akarsz?- kérdeztem halkan. 
- Hm,- nézett rajtam végig- sok mindent, de most nem érted jöttem, hanem egy parancsot adni neked.- kacsintott rám.
- Parancsot?- akadt fentebb a hangom.- Kérlek, nem vagyok se a barátnőd, de még az embered se!- pattantam fel az ágyról.
- Ez nem kívánság műsor!- szűrte ki idegesen a fogai között a szavakat.- Kénytelen vagy megtenni, különben.- mosolyodott el. 
- Különben?- húztam fel a szemöldököm. 
- Kit büntessek meg az ellentmondásod miatt?- harapott ajkába.- Barátnődet, anyucikát, apucikát, esetleg Bieber?- suttogta fülembe.  
- Nem érdekel, hogy mit akarsz, nem hiszek a szavaidnak!- én is halk hangnemben beszéltem a fülébe.
- Rendben drágám, adok néhány napot, majd felkereslek és beszélgetünk megint, hogy átgondolhasd ezeket, mert Alian bácsi nem viccel.- küldött egy puszit és távozott is. Idegesen túrtam a hajamba, nem hiszem el, hogy megint belekeveredtem egy ügybe, ezért is Justin a felelős, inkább anya, mert ő jött össze az apjával. Konyhába mentem, hogy megkeresem édesapám, aki beengedte ezt a vadbarmot, s meg is találtam.
- Apa, minek kellett beengedni, legalább szólhattál volna, hogy vendégem jött, nem szeretném, ha minden embert beengednél, anélkül, hogy szólsz nekem.- hadartam el, nem is engedtem szóhoz jutni, hanem inkább elviharoztam otthonról. 

Sétálok a sárga falevelekben pompázó utcákon keresztül, igen sajnos ezzel jár az ősz. Folyamatosan gondolkodom, hogy a látogatóm nem hagyja ennyibe ezt az egész dolgot, hisz túl könnyen ment el, valami lesz még itt, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja bántani a szeretteimet. Megláttam egy kis padot egy bokor mellett, így ott leültem. Hideg rázott végig, ahogy a szél elsüvített mellettem. Justin, ő most biztos valahol napozik a csodás kis barátnőjével, miközben velem lenne itt, mert hiányzik nagyon, de el kell fogadnom, hogy ő sose táplált irántam olyan nagy érzelmeket, mint ahogy én, de el kell fogadnom, hogy köztünk már semmi nem lesz az ég világon, változtatnom kell, hogy elengedjem őt, s ez meg is fog történni. Pulcsimat megigazítva indultam haza.

- Remélem jól sikerült a hús.- szedte ki egy tálba. 
- Apa, te főztödet minden háziasszony megirigyelné.- mondtam neki kuncogva, mire ő is nevetésbe kezdett.
- Jóét vágyat.- üt le a velem szemben levő székre, majd enni kezdtünk. 
- Tudod, kis változást szeretnék.- szólaltam meg pár perccel később. 
- Nem, nem lesz tetkód.- rázta a fejét.
- Azt később szeretnék. Arra gondoltam, hogy levágatnám a hajam.- ahogy ezt kimondtam apa ledobta a villát és úgy nézet rám, mintha ufó lennék. 
- Ezt komolyan gondoltad?- köszörülte meg a torkát.
- Teljesen!- mondtam neki vigyorogva. 
- Jól van drágám, akkor vacsora után hívom a fodrászt.- nézett rám büszke fejjel. 
- De jó, már várom nagyon.- haraptam ajkamra. 



Izgatottan ülök a fodrászszékbe, s úgy érzem, hogy a hajammal együtt én is változni fogok, elvégre 18 éves lettem, ami Európában nagykorúságnak számít.
- Jól meggondoltad kedves?- simított végig a hajamon Anne a fodrászom. 
- Természetesen.- mondtam neki mosolyogva. 
- Pedig gyönyörű hajad van.- nézett rám szomorkásan. 
- Hamar megnő, kicsit én is sajnálom, de nem már unalmas, kell a változás.- néztem rá a tükörből. 
- Ebben igazad van, elvégre még fiatal vagy, s ilyenkor kell élni.- kacsintott rám, majd munkába kezdett. Bevizezte a hajam, hogy egyenletesen le tudja vágni, kifésülte a fenekemig érő hajamat, majd az ollót kezébe véve vágni kezdte, érzem, hogy mától változás lesz, s ez az ami hajt előre, hogy elfelejtsem Justint, ne foglalkozzak Aliannal, s hogy édesanyámat hagyjam tudaton kívül, mert mostantól én leszek az első számomra. Hosszú munkálatok után elkészült a hajam, ami sokkal jobban nőiesebbé tett, s már előre imádom.

Apu ma otthon volt, így ő vitt suliba kocsival, ami kényelmesebb volt, mert nem kellett korán kelnem, hogy elérjem a buszt. Felvettem egy fekete cicanadrágot, egy fehér felsőt, s rá egy krémszínű kötött pulóvert, ami a combom közepéig ért. Tudtam, hogy ma van az a nap, amikor Justin iskolába lesz, remélem, hogy a barátnőjét ott hagyta. Kivasaltam a rövid hajam, ami még tegnap a fenekemig ért szinte, de mára már megváltoztam, erős nő leszek, akit mostantól nem lehet könnyen összetörni. Felkaptam az Adidas táskámat, majd indultunk is apával, röpke 20 perc alatt megérkeztünk, két puszival elköszöntem tőle, de természetesen még előtte megnéztem magam a kocsitükörbe, majd utam bevezetett az iskolába. 

Mindenki úgy nézett, mintha új lány lennék a suliba, egy kis külső változás, s már a fél iskola szeme rajtam van, amit egy kicsit élvezek is. Mosolyogva néztem a nyitott szájú fiúkra, bevallom, hogy tiszta édesek voltak így, kuncogtam is. Szekrényemhez sétáltam, kivettem a szükséges könyveket, majd a terem felé indultunk, matematikával kezdve. persze én voltam, aki szinte az elsők között érkezett a osztályból, de annyira nem bántam, mert így át tudtam nézni a tananyagot, mielőtt letámadnak.
- Emelia Wonderful?- kérdezte valaki meglepetten, mire felnéztem a kockás füzetemből, s a vörös hajú barátnőmmel találtam szembe magam. 
- Elizabeth vagyok, új lány. Nem szóltak, hogy jövök,- tetettem a sírást, mire ind a ketten elröhögtük magunkat, majd megölelt, s úgy nézett végig rajtam. 
- Amúgy, eltűnt a hajad- fogta meg a rövid szálakat. 
- Tudom, útközben ellopták.- rántottam meg a vállamat. 
- De hülye vagy, amúgy nagyon jól áll csajos.- kacsintott rám, majd tovább folytattuk a beszélgetést. 
Ahogy érkeztek meg a diákok úgy mértek végig, s dicsérték meg, hogy sokkal jobban áll ez a fizura, nőiesebb, amit jó érzés volt hallani, vajon Justinnak is tetszene? De már nem számít, ráztam meg enyhén a fejemet, s próbáltam az órára koncentrálni. 
 Teltek a tanórák, s úgy dicsértek meg olyanok is szünetbe, akiket még nem is ismertem, de így sikerült. Földraj következi, ami szokásosan telik, unalmas. 
- Emelia!- suttogja a mögöttem üllő fiú, mire én hátranézek.- Ma lesz egy buli, jönnek a csajok is.- itt a barátnőimre érti, akikkel jóba vagyok az osztályból.- Gyere te is, nálam lesz.- kacsint rám a gyönyörű kék szemeivel, eddig sose hívott meg, pedig ő is jó bulikat csinál, úgy hallottam. 
- Nem hiszem, hogy apu elenged.- húztam el a számat, mire ő megforgatta a szemeit. 
- Meg se kérdezted, honnan tudod, vagy hazudj valamit, de ott kell lenned, különben soha az életbe nem foglak meghívni, de még hozzád se fogok szólni!- emelte fel az ujjait, ezzel fenyegetve. 1 éven keresztül tudomást se vettünk egymástól, most se lenne baj, de ha belegondolok menőség lenne hétköznap bulizni, majd másnaposan jönni suliba. 
- Jó, ott leszek.- haraptam ajkamba, ezzel elrejtve a mosolyom.
- Na, ezt már szeretem.- küldött egy puszit, amit elkaptam. 

Úgy érzem, hogy ma tényleg megváltozok, talán én leszek az a lány, akit mostantól ismerni fognak, élvezném, mert legalább így Justinnhoz is közel lennék, s megbosszulnám neki, amit velem tett, hogy nem szeretett, de még könyörtelenül a elvette az ártatlanságomat, visszakapja Justin Bieber, erről gondoskodom.